Kisebbségvédelem – kilátással a Dunára

December 13-án a kárpátaljai magyarság „vezére”, a mi neves „jogvédőnk”, az ismert „szökevény”, Brenzovics László felvillant a magyar köztévében. S persze újbol fontos küldetése volt – még egy „történelmi” bejelentést tett a kárpátaljai magyarság „üldöztetéséröl”.

Adott esetben az alkalmat a szürtei kistérségi képviselők himnuszenekléséröl szóló és az ukrán hatalom arra banálisan elvárható reakciójáról elterjedt hírek adták.

Mert vajon milyen más reakció volt elvárható az ukrán társadalom és  hatalom részéröl,  mikor egy ukrán önkormányzat tagjai egy idegen ország himnuszával pecsételik meg az ukrán (!) kistérségi hatalmi szerv megalakulását?

A hír sokkolta az ukránokat, villámgyorsan elterjedt az ukrán sajtóban és naná, hogy felkeltette a karhatalom élénk érdeklődését is.

Ezeket az elvárható reakciókat próbálják eladni a KMKSZ vezérei, mint a „magyarok vegzálását”, mint jellemző példáját a magyarellenességnek, amely szerintük logikusan beleillik az „üldöztetések” láncolatába.

Innen a mostani hangos bejelentés, amely azt a gondosan felépített illúziót igyekszik kelteni, hogy „vezérünk” még száműzetése közepette is  a „jogtiprások” elleni harc élvonalában van.

Kétségtelen, okosan ki van ez találva. De ha olyan elszánt harcos Brenzovics úr, akkor mégis ildomosabb lenne itt Ukrajnában, nem pedig a távolból, a biztonságos Budapestről „védeni” mint a kárpátaljai magyarokat, úgy saját becsületét is. Ha ártatlan, meg van erről   győződve és kész bárki mást is meggyőzni saját igazáról, akkor miért kellett elfutnia? Talán azért, mert érti cselekedeteinek kétséges mivoltát és azt, hogy azokért  elkerülhetetlenül felelnie kell majd? ?

Évek hosszú során át, hiába a szakszerűen felépített „bölcs  vezető” és  „magyarság védelmezője” imázs, Brenzovics Lászlót kizárólag a saját jóléte foglalkoztatta. És  a pénz, amelyet bőségesen biztosított Budapest a kárpátaljai magyarság megsegítésére, de amellyel nagyobbrészt a KMKSZ elnök és pár hasonló kisebbségi „vezér” zsebei lettek kitömve.

Most viszont,  sebesen elhagyva Kárpátalját, másként mutatta magát a „vezér”, ithagyva alárendeltjeit és cimboráit nyakig az általa kreált sűrű pácban.

A szökevény helyett Orosz Ildikó, Barta József és Darcsi Karolina kénytelenek magyarázkodni  nemcsak a rendkivül kiváncsi  sajtónak, de az EBESZ-missziónak is, amely képviselői bizony elég kényelmetlen kérdésekkel házalnak a KMKSZ-nél.  

Vajon egy igazi „vezérhez ” illő viselkedés az ilyen? Miért nem vállalja fel tetteit, miért nem védi most személyesen azokat, amelyek „jogtiprásárol” oly ékesen szól a messzi távolból?

Habár, ha azt tömérdek készpénzre gondolunk, melyet a karhatalom Brenzovics házában talált a házkutatás során, bízván bízhatunk abban, hogy egész jól megvan Brenzovics László Budapesten. Annál inkább, hogy most újította fel nemrég (magyar pénzen?) vásárolt lakását, melyből csodálatos kilátás nyílik a Dunára. Külön szerencse, hogy még a szökés előtt érkeztek befejezni  a tatarozást. Pont jól jött, ha figyelembe vesszük sietős kiutazását.

Mint anno az is, hogy pontosan a KMKSZ székház felgyújtása előtt vett egy új irodaházat a Szövetség Ungvár központjában …

Megint csupán egy különös egybeesés?