A kárpátaljai Oroszok profitjáról (kizárólag hivatalos adatok alapján).

Az idén sok mindenbe beleszólt a koronavírus: politikától kezdve a üzleti életen át egészen a fociig minden és mindenki  kénytelen volt igazodni egy aprócska (fél)lény okozta változásokhoz/korlátozásokhoz/furcsaságokhoz. Többek között az ukrán politikai  nagyközönség  népszerű tavaszi hobbija – a politikusok és csinovnyikok éves vagyonbevallásaiban való áprilisi „csemegézés” – is eltolódott egész mostanra, vagyis júniusra.  S bár mindenki tisztában van azzal (legalább is tudja), hogy ezek a bevallások sok esetben csak a „jéghegy csúcsá”-t képezik és nem nagyon van olyan közéleti személy ebben az országban, akinek a hazug, bocsánat – a javairól szóló, a teljesség igényét nélkülöző adatai bármikor is komolyabb gondot is okozott volna – ennek ellenére mindenki „kimazsolázza” ezeket. A nép elsősorban azokra a „nép szolgáira” (a fogalom szélesebb értelmezésében) kíváncsi, akik valamilyen oknál fogva „mélyebbre ásták” magukat a köztudatban.  

Egy kárpátaljai magyart elsősorban a mi kisebbségi magyar zászlóvivőink érdekelhetik, hiszen köztudott, hogy milyen sok időt, Orbán Viktortól kapott pénzt, fáradságot, egészséget és személyes ambíciót áldoznak ők a magyarság fennmaradásának oltárán, biztosítva a gyepűket itt, a Keleti Kárpátok árnyékában. Azonban minden áprilisban – ebben az évben egy kicsit később – ismételten alátámasztást nyer, hogy a „mártírok”, amellett, hogy áldoznak a nemzeti politika oltárán, közben azért egész jól keresnek is ezen a misszión. Még akkor is, ha csak az általuk hivatalosan bevallott keresetről van szó.  Bár a más pénzét számolgatni nem elegáns dolog, de van, amikor ez a tevékenység igen hasznos, mi több, a politikusok esetében gyakran nélkülözhetetlen is.  Sőt, szinte kötelező olyan kárpátaljai magyar kisebbségi vezetők esetében, akik szüntelen „áldozathozatali kántálása” sikeresen „elbűvöli” az egyszerű beregi/ungi/ugocsai népet így, a helyhatósági választások közeledtével.

Természetes dolog, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. A kárpátaljai  magyar közéleti szereplők túlnyomó többségükben  becsületes és  tiszteletreméltó emberek, akik valóban a helyi magyarság boldogulását és érdekeit szolgálják, s eszük ágában sincs megélhetési formává tenni a „kisebbségi küzdelmet”. És persze van köztük olyan is, aki talán szeretné ezt, de különböző  okokból nem tanulta meg, hogyan kell lopni  önön meggazdagodásához kihasználni a rendelkezésre álló lehetőségeket.

De van egy csoport (vagy inkább  olasz maffiózó módra nevezve nagycsalád), amely nagyon is ismeri a dörgést, mi több, az ún. kisebbségi politizálást és érdekvédelmet kishazánkon belül és Nagyhazánkra kívülre szerfelett ügyesen eladva maximálisan halmoz jövedelmet és befolyást. Mert a kettő együtt jár és segíti egymást.  Mivel a csoport legtekintélyesebb, beosztás szempontjából a legkiemelkedőbb, s bizonyára a magyarországi partnerek által legjobban körbeudvarolt tagja dr. Orosz  Ildikó, a beregszászi magyar főiskola rektora, elnöke – nevezhetjük ezt a társaságot akár „Orosz-csoportnak” is. Ha azt vesszük, milyen alaposan „megszállták” a csoport tagjai a kárpátaljai magyar közügyet, ez a megnevezés már szinte szimbolikus jelentést is ölthet. A valóságban azonban nem is annyira „társaságról” vagy „csoportról”, hanem egy szorosan  összetartó „családról” beszélhetünk, még ha nem is mindig vérrokonokról van itt szó. Lejjebb – a teljesség igénye nélkül – megpróbálom felvázolni, hogy „ki, mit, miért, kinek, kivel, hogyan és mennyit” ural és zsebel a delikvensek között.

Adva van tehát Orosz Ildikó, aki jó pénzért (https://declarations.com.ua/declaration/nacp_c38f16ae-8f4a-47c0-8322-f3989447edae) nemcsak a saját belátása szerint biztos kézzel vezeti a főiskolát, annak szinte kimeríthetetlen anyagi forrásaival együtt, de egyben a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke is, amely megyénk magyarajkú pedagógusainak pénzbeli juttatásait önkényesen meghatározó  és  egyetlen civil szervezete. A KMPSZ-en (vagyis Orosz Ildikón) kívül a magyar oktatás ügyébe senki másnak nincs „engedélye” beleszólni, véleményezni, még inkább – magyarországi pénzeket megpályázni – bármilyen, még akár a legszükségesebb vagy legátgondoltabb projektre sem. Anélkül, hogy most belemélyednénk a KMPSZ által „megengedett” és megvétózott  pályázatok elemzésébe, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Orosz Ildikó XIV. Lajos francia király után szabadon bátran elmondhatja: „A magyar oktatás Kárpátalján – én vagyok”. Erre még a törvénysértések nyilvánossá válása  „rossznyelvek” által kikényszerített Csernicskó-féle rektori kinevezés se lesz különösebb kihatással.

„Ugyan már!” – kiálthat fel erre, például a kedves ungvári olvasó – „Vannak a megyében más, neves, kétségkívül tekintélyes magyar pedagógus is vezető beosztásban. Vegyük csak, a nekünk, ungváriaknak oly fontos Dayka Gábor Középiskola igazgatóját, Kulin Juditot …” Vegyük! Kulin Judit – Orosz Ildikó húga. Függöny. Mert ő ugyebár, a férje, Kulin Zoltán után viseli a vezetéknevét.

Pillanat – Kulin Zoltánnal, mint  „családtaggal” foglalkozzunk egy kicsit részletesebben. Megéri!  Kulin Zoltán annak a „Телерадіокомпанія Даніо” nevezetű kisvállalkozásnak az igazgatója, amely a magyar nyelvű Ungvári TV21 tévécsatorna tulajdonosa – amely a KMKSZ legfőbb elektronikus médiaorgánuma (természetesen a magyar kormány rendkívül bőkezű támogatásának köszönhetően). A temérdek külföldi juttatásnak köszönhetően nyomul is a Kulin által vezetett KMKSZ-sajtólokomotív, mint a veszett bika. Persze van miből. Ukrán viszonylatban is mesés honoráriumok futnak be a KMKSZ-től, de van egy direkt erre a célra létrehozott alapítvány is (Благодійний фонд „Кореспондент»), amelyen keresztül Kulinék (ő az alapítvány igazgatója) közvetlen is kapnak pénzeket Magyarországról.

Mivel Kulin Zoltán az Ungvári Városi Tanácsban védi a magyarságot (hallott valaha valaki erről valamit? Én sem, pedig már második ciklusban képvisel ott bennünket), ilyenkor neki is kötelező hivatalos bevallást tenni. Ezen önbevallás szerint a kárpátaljai magyar „médiavezér” csak a múlt évben kis híján 700 000 hrivnyát (azaz több mint 8  millió forintot) keresett. Ami cirka havi 58 ezret jelent havonta.  Ehhez képest a neje és Ágnes lánya által a beregszászi főiskolán együttesen megkeresett közel félmillió hrivnya tanári bér már szinte szóra sem érdemes. Annál is inkább, hogy Kulin Judit számára ez szinte csak pótjövedelem a nem csekély (294 ezer hrivnyás) iskolaigazgatói fizetés mellett (https://declarations.com.ua/declaration/nacp_37ce950e-1c83-4b41-a237-92e8d129770b).

Visszatérve a médiához… És vajon ki a TV21 csúcsújságírója? Aki csodálatos módon egyben a magyar közszolgálati televízió kárpátaljai tudósítója is? Kulin Zoltán keresztfia, ifjabb Debreceni Mihály (megint a „családban” maradtunk). Aki lehet, hogy kitűnő újságíró, de a magyar pénzek lenyúlásában még említett keresztapján is jócskán túltett. Mivel ő is képviselő, igaz nem Ungváron, hanem Csapon – róla is rendelkezésre állnak a friss és saját bevallású kereseti adatok. És azok bizony olyan érdekesek, hogy érdemes tételesen is „végigmenni” rajtuk. 

Tehát ifj. Debreceni Mihály 2019-ben:

·        Kapott 1 millió 680 ezer 545 hrivnya fizetést, mint az MTVA tudósítója (valószínűleg Magyarországon);

·        Megkeresett 264 ezer 487 hrivnya vállalkozói jövedelmet  a magyar DEXTRA MÉDIA magáncégnél (amelyről  tudni kell, hogy az MTVA egyik kiemelten preferált produkciós „bedolgozócége”);

·        394 ezer 220 hrivnya jövedelmet (?!) a Pro Minoritate Alapítványnál (értsd kapott jussot közvetlenül a Fidesztől);

·        Megkeresett 649 ezer 822 hrivnyát  közvetlenül a KMKSZ-nél;

·        120 ezer hrivnya jövedelme volt  a fent megemlített ungvári „Korrespondent” Alapítványtól;

·        S mivel mindez még biztosan kevésnek tűnt, felvette a magyar kormány által biztosított 15 ezres szociális segélyt a KMKSZ Jótékonysági Alapítványán keresztül.

Vagyis  ifj. Debreceni Mihály újságíró és politikus 2019-ben a kisebbségi magyarság oltáránál áldozatos munkával csak bevallottan keresett összesen kb. 3 millió 124 ezer hrivnyát (vagyis több mint 36 millió forintot). Ami havonta 260 ezer hrivnyát jelent (https://declarations.com.ua/declaration/nacp_c785ba33-5706-41a2-8f73-a1959952f1d9). Ezek után ki nem hiszi el, hogy Ukrajnában nem magas az átlagfizetés? Ha egy egyszerű kisebbségi újságíró ennyit meg tud keresni? Mert ugye a régi vicc jut az ember eszébe, csak újraszabva. Az egyszeri paraszt keres havonta 10 ezret, Debreceni Mihály 260 ezret, de átlag mindkettőjük esetében bizony 135 ezret. Vicces is lenne, ha nem lenne olyan szomorú … Pedig ennyi pénzért már érdemes lenne kőkeményen politizálni is. De csapi tanácstagként majd öt év alatt az ifjabb Debreceni személyesen csak egyetlen egyszer mutatta meg magát. És az az egy alkalom arról szólt, hogy a Bereg utcát (ahol lakik) le kellene aszfaltozni. Ami ugye valóban fontos ügy…

Mondtam már, hogy eközben újságírónk bejárta nagyvilágot? Persze, volt miből, szigorúan a szerkesztői megbízások keretein belül. És hogy már abszolút mindent rendben legyen a Debreceni család háza táján, MTVA-ás tudósítónk édesapja, a megatapasztalt idősebb Debreceni Mihály a Kulin Zoltán által vezérelt KMKSZ „Karpat.in.ua” internetportál vezető szerkesztője.

De nem csak ifj. Debreceni Mihály  „küzd” a magyarságért a Csapi Városi Tanácsban a KMKSZ színeiben a „Kulin-csapatból”. Ugyancsak érdemes megemlíteni még egy prominens „médiaszakértőt”, a TV21 technikai igazgatóját –Bereczki Tamást. Belőle csak azért úgy lett nagypályás „tévés”, hogy Balogh Lívia, a KMKSZ Ung-vidéki elnökének a gyerekkori barátja és komája. A „csoport/család” Balogh-ágával kicsit lejjebb foglalkozunk, maradjunk még egy ideig Bereczkinél. Rövidre fogva a szót, 2019-ben a magyarság nevében Bereczki Tamás sem keresett rosszul: összesen 1 millió 710 ezer hrivnyát (ami most kb. 20 millió forint), vagyis havonta úgy 142 ezret.  Ebbe, többek között, belefért 730 ezer a „Korrespondent” Alapítványtól (értsd direkt a magyar kormánytól), 628 ezer közvetlen a KMKSZ-től, 130 ezer az ECHO TV-től, 150 ezer az Egán Ede Alaptól, de a 15 827 hrivnya felvett magyar szociális segélyt se merte kihagyni a tisztelt igazgató úr a múlt évi jövedelembevallásából (https://declarations.com.ua/declaration/nacp_4a440b79-5441-47ba-ac8d-9e2946b425f5).  

Most pedig térjünk vissza a csapi Balogh családhoz, amely olyan ügyesen egyengette Bereczki komájuk KMKSZ-es karrierjét. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Balogh házaspár is az „Orosz-csoport” fontos és prominens tagja. Mint ismeretes, Balogh Lívia keményen a markában tartja az Ung-vidéki KMKSZ szervezetet. De ami nem annyira szembetűnő, a kedves férje, Balogh Oszkár, az egész KMKSZ pénzügyeit kezeli. Ezen még hivatalosan sem keres rosszul. Mint a KMKSZ főkönyvelője (vállalkozóként) 2019-ben 946 500 hrivnya (kis híján 11 millió forint) fizetést kapott a szervezettől, amit még megtoldott egy kis „tanácsadás” az Egan Ede Alapítványnál szerény 108 ezer hrivnyával. Vagyis Balogh úr saját bevallása szerint tavaly a magyarság nevében havonta szerény 87 ezer hrivnyából volt kénytelen boldogulni. Ehhez képes a neje főiskolai 135 ezres tanári fizetése már szinte nem is számít, de azért ez is a családban marad (https://declarations.com.ua/declaration/nacp_2d14cfdd-892c-4118-b38d-e2de1f6e88a0). Igy érthetően  telik nekik egy szinte vadonatúj tizenkétmilliós BMW-re, meg egy 2019-es hatos Mazdára is. Jaj,  bocsánat – a Mazda hivatalosan a KMKSZ tulajdona –, Balogh Lívia csak úgy használja. Mint ahogy az Ung-vidéki KMKSZ-t úgy általában.

A Baloghné főiskolai tanári honoráriumát azért nem hiába említettem meg. Az „Orosz-csoportot” nemcsak a mérhetetlen harácsolás családi/komasági kapcsolatok tartják egyben. Jellemző kapocs a beregszászi főiskola is. Orosz Ildikó szívesen  alkalmaz minden olyan „családtagot”, aki kéz alatt van. Nemcsak Balogh Lívia tanárkodik Beregszászban, de Kulin Judit is. Illetve a lánya, Ágnes. Illetve Ildikó és Judit legkisebb húga, Kohut Erzsébet is.  Róla azt is érdemes tudni, hogy a férje, Kohut Attila a főiskola gazdasági rektor-helyettese. Nehogy már bármi is a családból kimenjen!

Kulin Ágnes emellett a Kárpátaljai Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának az elnöke is. Magyarországnak köszönhetően onnan is csurran-cseppen valamennyi: 2019-ben Kulin Ágnesnek 34 ezer hrivnya (kellemes kiegészítése a 321 ezernyi főiskolás tanári díjnak), de például Bereczki Tamásnak is 56 ezer hrivnya honorárium. Hogy akkor Révész Imre Társaság nagybereznai művésztelepéről – a magyar kormány ajándékáról – már ne is mondjak semmit. Mert ugye reméljük, hogy nem úgy használják Kulinék, mint Balogh Lívia a hatos Mazdát …

Szándékosan csak a csoport úgymond „saját bevallású” jövedelmeit említettem.  Arról a tömérdek magyarországi támogatásról, amely felett Orosz Ildikó és „családja” (hol egy Kulin Zoltán, hol egy Kohut Attila, hol egy Balogh segítségével)  közvetlenül is rendelkezik – most egy szót se. Volt már róla hír a sajtóban nem is egyszer.

Összegezve: a három Orosz-lány – személyesen és családjuk szélesebb körén keresztül – az alábbi szervezeteket/intézményeket, illetve azok forrásait tartja irányítása alatt:

1.     A Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségét;

2.     A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség pénzügyeit;

3.     A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, annak gazdasági tevékenységét;

4.     A megyeszékhely egyetlen magyar középiskoláját;

5.     A KMKSZ – Kárpátalján az egyetlen magyar  – tévécsatornáját (TV21) és a régió egyik legnagyobb magyar internet-portálját (karpat.in.ua);

6.     A KMKSZ Ung-vidéki járási szervezetét;

7.     A megyei magyar képzőművészeti egyesületet.

Magyarán a kárpátaljai magyar közösség oktatási, kulturális és médiaszolgáltatási rendszerének a színe-javát. „Ezen munkáért” a csoport csak hivatalosan és saját jövedelembevallásaik szerint a múlt (2019-es) évben (a teljesség igénye nélkül utánaszámolva) összesen 8 millió 835 ezer hrivnyát (vagyis kb. 103 millió forintot) keresett. És ebbe még nincs belekalkulálva a Kohuték jövedelme (feltehetően egy gazdasági rektor-helyettesért nincs mit izgulnunk…)

Nem csalás, nem ámítás (azok egy külön cikket érdemelnek)! Mindezek után csak egy jogos kérdés vetődik fel – biztos, hogy minden rendben a kárpátaljai kisebbségi magyar politizálás – jobban mondva a KMKSZ – háza táján?